• image
  • image
Previous Next

vesztegzar beteg vilag

 

Beteg világ – 2012 (Szerzői kiadás)

Herczeg Bálint – ének
Dankó Balázs - gitár
Fodor Ákos – gitár
Akács Gergely – basszusgitár
Monostori Ádám – dob

Szöveg: Fodor Ákos

Közreműködik:
Másik Lehel (Intro)
Schmiedl Tamás (Az idő fogságában)

Borító: Kovács István
Hangfelvételek, keverés és mastering: MD Stúdió
Producer és hangmérnök: Schmiedl Tamás

 1. Intro [letöltés]
 2. Szemet szemért [letöltés]
 3. Beteg világ [letöltés]
 4. Idegösszeroppanás [letöltés]
 5. Hazugságok gyűrűjében [letöltés]
 6. A szabadság ára [letöltés]
 7. Gyűlölet és harag [letöltés]
 8. Szilánkokra hullva [letöltés]
 9. Az idő fogságában [letöltés]
 10. Romlás szélén [letöltés]

Szemet szemért

mozdulatlanná dermesztve
kétségek által övezett ösvényén
az életnek, majd eltemetnek
a bűneidért!
ki dönti el, hogy így legyen?
végül majd te ítélsz
sorsod árnyékából kilépve
megtudod mennyit érsz

a vakságban vergődő akarat
fogódzik most a reménybe
botorság ez, amit nem tudhat:
így hosszabb lesz a szenvedése
a vágy nem csitul, növekszik
és egyre többet kér
fordíts végre hátat nekik
az egyetlen törvény:

szemet szemért!

a feledés útja már járhatatlan:
fájdalmas a beletörődés
meglásd a bosszú kárpótol
téged mindenért
miközben őrülten száguldasz
végső célod felé
a végzet téged is
ugyanúgy elér

[a lap tetejére]


Beteg világ

a bánatba fulladt gyűlölet majd
kioltja önmagát
helyén nem marad semmi csak
egy lerombolt világ
az emberekben lakozó gonosz
néha felszínre kerül
a remény, miben annyira hisztek
reménytelenséget szül

az illúziók gyilkosa
a rideg valóság
észreveszed majd te is,
hogy: mind csak hazugság
úgy érzed, hogy mind hiába
szállnál szembe vele
téged is könnyedén
felemésztene!

undorral tekintesz rájuk
az utálat majd erőt ad
túlélésre a férgek közt:
hidd el, ha akarod képes vagy
tudnod kell, az igazság:
benned mélyen ott van
életben kell maradnod
egy tisztességtelen korban!

elrontották már ezt régen
gyarló, romlott emberek
tiszta szívből gyűlölöd őket
ők is megvetnek téged
bátran nézz csak tükörbe
látod majd ha van szemed
hogy nem lehet a te hibád
ez a szemét, beteg világ!

[a lap tetejére]


Idegösszeroppanás

Érzed, nem bírod sokáig
egyre nő a súly
megtébolyult káosszá lett
minden megfakult
a világ rég összeomlott
benned, késhez nyúlsz
az utad kijelölted
vérszomjasan elindulsz

sikolyok kísérik minden lépted
de hangosabb ennél minden vércsepp
mit pengéd mohón ont a földre:
nem szabadulhat senki előle

tested fáradt lüktetését
pokoli vágyad hajtja,
hogy bosszút állj a zord világon,
hogy ez történjen, hagyta!
az elégtételt megkaptad:
az utad véget ér
ők már megbűnhődtek érted
most te fogsz a lelkükért

elnémultak mind körülötted
nem könyörögnek már
magányodban osztozik
az üres félhomály
a néma csend, mely körbevesz
szörnyű parancsot suttog
a kést, mi annyi életet rabolt
magad ellen fordítod

[a lap tetejére]


Hazugságok gyűrűjében

lehúz a mélybe a látszat
egy álomkép elkápráztat
hazugságok sűrű köde
vesz majd körbe mind örökre
pusztulásra ítéltettél:
a gyengeség túl nagy bűn
nem számít már semmi
a józan ész is tovatűnt

képzeleted világa
menedéket nyújtott
nem hitted, hogy tévútra csal:
most mégis kudarcot vallott
felégettél magad körül
mindent és mindenkit
a káosz mi benned tombol
teljesen elvakít
 
lehúz a mélybe
sötétségbe
tomboló káosz
téged feláldoz
baljós sejtelmek
nem kegyelmeznek
az életedre
keresztet vetnek

megmérgezett a sok ígéret
ezernyi hamis látomás
remélni sem mernéd
ez csak egy rövid állomás
mi elől elfuthatnál
ha eleged lett belőle
ne táplálj hamis reményt:
soha nem szabadulsz tőle!

[a lap tetejére]


A szabadság ára

cellád sötétje elnyeli
fénynek minden sugarát
mi néha feltűnik, majd elvész
csábítva, hogy tovább várd
de nem jön még a pillanat
szabadság várat magára
megváltásodnak tudd meg:
túl nagy lesz az ára!

zaj töri meg most a csendet
nyílik a cella ajtó
az őrök az udvarra kísérnek
hol vár rátok egy autó
szabadok lesztek - mondván
felterelnek rá
indul a jármű, s elhagyjátok
lassan a börtön udvarát

tegnapról mára
rácsok mögé zárva
lassan telnek a percek
a napok: hosszú évek
minden gondolatod
a vágy foglalja le
hogy kiszabadulhass innen
mindörökre!

érzések keveregnek benned
hová vezet most az út?
a jövő csak jobb lehet
mint a falak közé zárt keserves múlt
kérdőn nézel társaidra:
arcuk reménnyel kecsegtet

mikor megálltok még nem tudod
mi lesz majd a vége

az erdő sötét és hangtalan
álltok sorban némán
leszegett fejjel, leláncolva
sorsotokra várván
magad elé bámulva, sejted
menekülni esélyed sincs
megszólalnak a fegyverek

elsötétül minden

[a lap tetejére]


 Gyűlölet és harag

mélyen bennem gyökeret vert
s örökre ott marad
belülről éget marcangol: a harag
összeroppansz a súlya alatt
gyűlöleted fakasztja azt a gyilkos mérget
mi elborítja elmédet, megfertőzi véred
elborítja elméd, megfertőzi véred!

hiába is próbálod
magadban elnyomni
végül majd felszínre tör
nem tudod visszafogni
összeroppansz a súlya alatt
semmid sem marad
még végül legyőz téged:
mert magával ragad

kővé dermeszt, leláncol
el csak akkor enged
ha már kiirtotta belőled
a maradék érzelmet
arra ébredsz majd egy napon
hogy nem maradt más: csak fájdalom!
kiirtotta belőled a maradék érzelmet
gyűlölet, harag: benned más nem marad!

[a lap tetejére]


Szilánkokra hullva

elméd bomló romjai közt
bujdosik egy árny
a pillanatra vár,
hogy felfedhesse majd magát
ha már  kifáradtál

kínzások táplálták
régen-évek óta
nem bírtad a harcot
nem tehettél róla

énedet mélyre temeti el:
hogy megszülethessen egy új
a múlt kínjainak árnyékában
a régi örökre elnémul

a szakadékba túlságosan
mélyen tekintettél
most kell észrevegyed
a  mélység: te magad lettél

az egykor csendes néma árny
most végre elszabadul
hús-vér szörnyeteggé vált
beléd fogódzik makacsul

látod már mi történik
tudod mit kezdj vele
ha megtanulnád irányítani
örökké megvédene

elméd hasadt szilánkjai
darabokra hullva
magányosan, keserűn
soha nem javulva

[a lap tetejére]


Az idő fogságában

testemen, lelkemen
hegek úsznak mélyen
késztet belül valami
magamból kitépjem;
érdektelen nézem
ahogy múlik jelen és jövő
a sebek még véreznek:
nem gyógyít az idő

rettegve ébredsz éjjelente
félelmeid bekerítettek
tudod, mit tesznek az évek
most még itt vagy, holnap véged
az idő: akár a pokol tüze
lángolón forr, ég, dühöngve
juttat majd a túlvilágra
bárkit, aki az útját állja

a földi pokol legmélyebb bugyra:
áldozat az ember
húsát fenevad marcangolja
gyilkos kegyetlenséggel
a csont: idővel porrá lesz
az élet: sokba kerül
ha eljön az idő, semmit sem tehet
csendben feledésbe merül

a világtól elzárva
az idő börtönében
bárhogy próbálom: nem lehet
láncaimat letépnem
őrjítő csendben rohan el
mellettem az élet
a bűnösöknek egy maradt:
elmúlás a végzet

[a lap tetejére]


Romlás szélén

züllött a rendszer, a politika
ezt szolgálja a média
folyton mérgezik az elméd
te is elhiszed, vajon miért?
ritka kincs az őszinteség
a kihalás szélére jutott már  
romlott erkölcs szülte lét
lehet, hogy rád is a romlás vár!

vedd észre, mi történik
orrodnál fogva vezetnek
szentírásnak álcázott
szégyentelen eretnek
alávaló, tévútra csaló
ígéretnek neveznek
hamis, üres látomás
tudd meg csak ennyi:
semmi más!

porszemek vagyunk a lábuk alatt
hiszik, hogy harcunk mit sem ér
derült égből feltámad
a mindent elpusztító szél
agymosás ez, ébredj fel!
soha többé ne tűrd el!
agymosás ez, mi lenne:
küzdened kell ellene!

elszáll a szó, de előbb még rombol
gyorsabban fertőz a pestisnél
felépülni a fekete kórból
reménytelen kínszenvedés
hatalmába kerít a téboly
törj hát ki,ezt nem engedheted
fájni fog, ha arra ébredsz
lehetett volna, de nem tetted

[a lap tetejére]

e-max.it: your social media marketing partner

© 2016 Vesztegzár zenekar | vesztegzar.com

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.